A vas a természetben és az emberi szervezetben is megtalálható anyag, viszonylag lágy, jól nyújtható és alakítható, mágnesezhető, nagy sűrűségű, olvasztható, tartós, erős.
A vas szinte minden előnyös tulajdonságához kötődik egy bölcs mondás. Mindez köszönhető elődeinknek, akik hosszú idők megfigyelése és tapasztalata alapján fogalmazták meg őket, kétség nem is férhet hozzájuk. A vasgyúró nagyon erős, és belül az is, akinek vasból vannak az idegei.
A kovácsolásból eredő, de az élet számos területére igaz, hogy: "addig üsd a vasat, amíg meleg". Ügyes, rafinált, de akár türelmetlen magatartást is jelenthet, ha valaki két vasat tart a tűzben egyszerre. A kételkedés vagy késlekedés legyőzésére találó bátorítás, hogy: „addig verd a vasat, míg meleg.” A lehetetlen dolog, az bizony fából vaskarika. Ha minden erőnket a célra koncentráljuk, vagy valamiért nagyon küzdünk, azt tűzzel-vassal tesszük. Akik egymást erősítik együttlétben vagy párbeszédben, azokra mondhatjuk, hogy a vas élesíti a vasat.
Idővel a vas is megvásik
Ha a földön hever, a rozsda emészti meg, ha munkára használják, elkopik. A régi tárgyakat vagy műveket gyakran megeszi az idő vasfoga. Az ember életét szintén az idő múlása változtatja és keretezi. Vaskalapos, aki nem nyitott az új eszmékre, gondolatokra. Viszont a jó szó vaskapukat kinyit. Nem kérdés, hogy a szükség vasat tör, és jobb a vaslánc, mint a gúzs. Vasfejű pedig az, aki nézeteihez konokul ragaszkodik, mondhatjuk úgy is, makacs, mint az öszvér. A Bádogembernek neve ellenére óriási szíve van, és nagyon tud szeretni.
Hogy stílusosak legyünk, most úgy fogalmazunk, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Kis szakmai érdekesség ugyanis, hogy a kovácsoltvas amulett a mesékben kifejezetten mágikus felhasználás céljára készült. A vaskakas jelzi a szélirányt, és a legenda szerint volt már rá példa, hogy kukorékolt is. Végül egy kicsit filozófikusabb példa a fináléra, melynek megfejtését meghagyjuk nektek: „mellükön acél, hátukon vas, de belül a nyúl, nem pedig a sas”.
